[Possible effect of diabetes and hypertension on the quality of life of patients suffering from Ménière's disease].

Ménière's disease is a disorder of the inner ear, characterized by episodic rotational vertigo, sensorineural hearing loss, tinnitus, aural pressure and vegetative symptoms. Since the improvement of these symptoms exerts an influence on the patients' quality of life and the condition seems to be incurable, the symptomatic treatment suggests an important question. Our study's aim is to evaluate how hypertension and diabetes exert influence on the patients' quality of life and how effective conservative pharmacologic treatment is. According to our assumption, both comorbidities have a significant influence on the symptoms and the therapy. Complete hospital documentation of 105 (31 men and 74 women, mean ± SD age, 57.4 ± 11.05) patients with definite Ménière's disease was analysed. The performance of the statistical analysis was completed by using IBM's SPSS V24 software. The appearance of comorbid patients was more frequent than that of not comorbid patients. The influence of hypertension was supported by the tendency of the vertigo attacks, the higher doses of betahistine, and the larger need for the course of infusions. In the case of hearing loss, the negative effects of diabetes were confirmed by the more frequent appearance of the higher stages of hearing loss and the incidence of the hearing loss' damage, whereas in the relationship between the hearing loss and hypertension by the negative reply to the conservative therapy. The comorbidities have considerable effect on the condition of MD patients, so internal medical control is essential because of the control of the quality of life. Orv Hetil. 2019; 160(4): 144-150. Absztrakt: Bevezetés: A Ménière-betegség a vestibularis szindrómák közé tartozik, melyek közül ugyan csupán a második leggyakoribb, jelentőségét mégis a kifejezett, életminőséget jelentősen befolyásoló tünetek adják. Ezek közé tartoznak a váratlanul, vegetatív tünetekkel jelentkező forgó jellegű szédüléses epizódok, tinnitus, füldugulás és sensorineuralis halláscsökkenés. Célkitűzés: Kutatásunkban arra kerestünk választ, hogy a hypertonia, valamint a diabetes hogyan és milyen mértékben befolyásolhatja betegeink állapotát és gyógyszeres kezelésük hatékonyságát. Hipotézisünk szerint a komorbiditások jelentős hatást fejtenek ki mind az életminőségre, mind pedig az életminőségi kontroll lehetséges eszközeinek hatékonyságára. Anyag és módszer: Hipotézisünk igazolására 105 (31 férfi, 74 nőbeteg, átlagéletkor: 57,4 év ± 11,05 SD) klinikai diagnózissal rendelkező, jelenleg is kontroll alatt álló Ménière-beteg követése történt meg, a MedSol-rendszerben elérhető kórlapok retrospektív módon történő elemzésével. Az adatok statisztikai elemzését az IBM SPSS V24-es program segítségével hajtottuk végre. Mivel a legtöbb paraméter nem mutatott normáleloszlást, nem parametrikus teszteket alkalmaztunk. Eredmények: Betegcsoportunk elemzésekor a komorbid betegek nagyobb arányú megjelenését tapasztaltuk. A hypertonia befolyásoló hatását támasztja alá a rohamok megjelenésében megfigyelhető tendencia, a betahisztinkezelés átlagosan magasabb napi dózisa, illetve a keringésjavító infúziós kezelések alkalmazásának magasabb igénye. Hallásromlás tekintetében a diabetes negatív hatását támasztja alá a nagyobb fokú hallásromlás magasabb aránya, illetve a hallásprofil változásában létrejövő magasabb arányú romló tendencia, hypertonia esetében pedig a szteroidkezelésre adott negatív válasz. Következtetés: Összességében azt mondhatjuk, hogy az egyes társbetegségek saját megfigyeléseink szerint egyértelműen negatívan befolyásolják Ménière-betegeink állapotát, gyógyszeres kezelésének hatékonyságát, ezért hangsúlyozzuk, hogy a megfelelő belgyógyászati kontroll elősegítheti a tüneti kezelés hatékonyságát, a panaszmentesség elérését. Orv Hetil. 2019; 160(4): 144–150.