[Current treatment modalities of immunocompromised patients with cytomegalovirus infection. II. Therapeutic options and management strategies].

Although cytomegalovirus is one of the most prevalent viral pathogens on the globe, in immunocompetent individuals infected with cytomegalovirus usually no specific antiviral therapy is required. In the case of impaired T-cell mediated immunity, however, latent infection can reactivate and occasionally a viral disease with organ involvement develops. The number of actually available anti-cytomegalovirus drugs is low, for prophylaxis or treatment ganciclovir, valganciclovir, foscarnet or cidofovir can be administered. The clinical use of these drugs is primarily hampered by their toxicity. In search for new treatment options, only letermovir, a terminase complex inhibitor compound showed appropriate activity and tolerability. In a placebo-controlled clinical trial on prophylactic letermovir in stem cell transplant patients, administration of the active compound resulted in a significant decrease in human cytomegalovirus reactivations as well as in prolonged survival. No toxicity affecting clinical use has been observed. For management of patients being at high risk for cytomegalovirus reactivation, appropriate antiviral strategy should be followed. Antiviral prophylaxis or diagnostics-guided pre-emptive therapy seem to be the most suitable options. Orv Hetil. 2019; 160(10): 363-369. Absztrakt: A humán cytomegalovirusinfekció a leggyakoribb emberi vírusfertőzések közé tartozik. Ép immunrendszerű személyekben kezelést rendszerint nem igényel. A T-sejtes immunválasz sérülése esetén ugyanakkor a korábban latens fertőzés reaktiválódik, esetenként súlyos szervi érintettséggel járó vírusbetegség alakulhat ki. A jelenleg elérhető humán cytomegalovirusellenes vegyületek száma csekély, megelőzés, illetve kezelés céljából ganciklovir, valganciklovir, foszkarnet vagy cidofovir adható. A felsorolt szerek klinikai használatát legfőképpen a toxicitásuk korlátozza. Új terápiás alternatívák után kutatva egyedül a terminázkomplex-gátló letermovir hatékonyságát és tolerálhatóságát sikerült bizonyítani. Őssejttranszplantáltak körében végzett klinikai vizsgálatban a letermovir szignifikánsan csökkentette a humán cytomegalovirusreaktiváció arányát, javította a túlélést. Az alkalmazhatóságot korlátozó mellékhatást nem észleltek. A humán cytomegalovirusreaktiváció szempontjából veszélyeztetett betegek körében megfelelő antivirális stratégiát kell követni. A legelőnyösebbnek az antivirális profilaxis, illetve a diagnosztika által vezérelt preemptív terápia tűnik. Orv Hetil. 2019; 160(10): 363–369.