[Multimodal imaging during lung and abdominal stereotactic ablative radiotherapy: from cine MRI through 3D/4D CBCT to intrafractional kV verification].

Our aim was to present our treatment and verification protocols of linear accelerator-based lung and abdominal stereotactic ablative radiotherapy (SABR). During our treatments both the volumetric imaging (3D/4D CBCT/CT) and triggered kV intrafractional tumor motion control could be combined allowing a full control on the whole workflow. The most optimal kV directions from which the tumor is well detectable were defined. Tumor movements measured on cine MRI in treatment position correlated well with the ones on 4D CBCT, thus cine MRI is considered an excellent device to pre-select the appropriate image/treatment verification SABR protocol. In abdominal targets implanted markers and cine MRI are preferred due to limited image quality of CBCT with the current version. In selected lung SABR cases (≥8mm motion) the dose delivery of organs at risk (lungs - GTV, chest wall) could be reduced compared to free breathing conditions, however, the treatment time is at least two-folds higher. Célunk a lineáris gyorsítón végzett tüdõ- és hasi sztereotaxiás ablatív radioterápia (SABR) kezelési és verifikációs protokolljainak bemutatása. Kezeléseink során mind a térfogati képalkotás (3D/4D cone beam CT/CT), mind a kezelés alatti kilovoltos tumormozgás-ellenõrzés kombinálható, melyek a sugárterápiás munkafolyamat valamennyi fázisának ellenõrzését lehetõvé teszik. A legoptimálisabb kV-os képi akvizíciók irányát – melybõl a tumor vetülete jól kivehetõ – definiáltuk. A mozgáselemzéseket kiegészítendõ, kezelési pozícióban végzett folytonos, ún. „cine” MRI-n mért tumorelmozdulások jól korrelálnak a 4D CBCT-n mértekkel, mely így kiváló eszköz az SABR kezelési-verifikációs technika megválasztásában. A hasi céltérfogatoknál a jelenlegi 3D térfogati képalkotás korlátozott képminõsége miatt markerkövetést és ugyancsak cine MRI-t preferálunk. Szelektált tüdõ-SABR esetekben (≥8 mm mozgás) légzéskapuzással a rizikószervek dózisterhelése (tüdõk – GTV, mellkasfal, máj) csökkenthetõ, de minimálisan kétszer hosszabb kezelési idõt igényel, mint a szabadlégzéses technika.