The place of Hungary on Europe's transplantation map

Introduction: The incidence of organ transplantation between the Eastern and Western part of Europe is quite dif-ferent. This has several reasons; the main cause may be the Great Schism (A. D. 1054) when the Byzantine Empire separated himself also religiously from Rome. Since then there has been a different historical development followable until our days. Later on, disintegration of four previous large empires into many smaller countries during the last 150 years, furthermore in the second half of the twentieth century the separation by the Iron Curtain in the middle of Europe led to different social-economic and infrastructural developments between the different parts of the conti-nent. In the new millennium, all transplantations for the routinely performed 5 organs were available for the Hungar-ian patients, but the real era-changing happened in 2012/13 by joining Eurotransplant. Objective: Our analysis is based on the transplantation numbers of the last pre-COVID pandemic year (2019). Results: The abovementioned differences can be traced well by the transplantation numbers: 28 Western-and Middle -European countries have 22.2 cadaveric donors per million population versus 3.8 for 10 Eastern-European countries and another 7 do not have any. The numbers of transplanted organs are the following: 39.5 vs. 12.0 for kidney; 14.8 vs. 5.5 for liver; 5.4 vs. 0.8 for heart; 4.6 vs. 0.2 for lung. Discussion: The statistics have also a rejoicing message because since the fall of the Iron Curtain, 10 Middle -Europe-an countries could reach the Western standards in organ transplantation. Their example is also good news for other Eastern European countries. Conclusion: Hungary was one of these countries who could benefit from the political changes and, by joining Euro-transplant, the quantity and quality of the transplanted organs was raised significantly: since then, there are by 40% more transplantations performed in our country. Háttér: A szervátültetések incidenciájának Kelet- és Nyugat-Európa közötti különbsége szembetűnő. Ennek számos oka van, a legfőbb talán a skizma, a nagy egyházszakadás Kr. u. 1054-ben, amikor Bizánc vallási szempontból is elvált Rómától. Azóta jelentősen különbözik a történelmi fejlődés. Aztán az elmúlt 150 évben négy nagy birodalom szétesése számos kisebb országra, valamint a 20. század második felében Európa közepén a kontinenst szétválasztó vasfüggöny vezetett a mai napig érezhető eltérő szocioökonómiai és infrastrukturális fejlődéshez. Az ezredfordulót követően már mind az öt, rutinszerűen végzett szervátültetés elérhető volt magyar betegek számára, az igazi korszakváltás azonban a 2012/2013-as Eurotransplant-csatlakozással következett be. Célkitűzés: A COVID-pandémia előtti utolsó év (2019) statisztikai adatai képezik elemzésünket. Eredmények: A fenti különbségeket a szervátültetés számai egyértelműen tükrözik: 28 nyugat- és közép-európai ország per millió populáció 22,2 cadaver donorával szemben 3,8 a mutatója 10 kelet-európai országnak, további 7-ben nincs is cadaver donor. Ugyanezek a mutatók az átültetett szervek vonatkozásában: vese: 39,5 vs. 12,0; máj: 14,8 vs. 5,5; szív: 5,4 vs. 0,8; tüdő 4,6 vs. 0,2. Megbeszélés: Van azonban egy igen pozitív üzenete is a statisztikáknak, mert a vasfüggöny leomlása óta 10 közép-európai ország érte el a nyugati színvonalat a transzplantáció terén. Az ő példájuk jó hír a többi kelet-európai országnak is. Következtetés: Magyarország szintén az egyik nyertese ezeknek a politikai folyamatoknak, mert az Eurotransplanthoz való csatlakozás óta a transzplantáció minőségi és mennyiségi mutatói szignifikánsan emelkedtek: ettől kezdve 40%-kal több átültetés történt hazánkban. Orv Hetil. 2022; 163(30): 1181–1188.