Premenstrual syndrome and premenstrual dysphoric disorder

Premenstrual syndrome (PMS) is one of the most common problems for women of reproductive age worldwide, along with painful menstruation and genital inflammation. The physical, mental and behavioural symptoms recur during the luteal phase of the cycle and cause a deterioration in the quality of life, affecting the patient's social, work and family relationships. Symptoms typically disappear spontaneously within a few days after the onset of menstruation. A severe form of PMS is premenstrual dysphoric disorder (PMDD), which requires psychiatric management. The onset and severity of PMS with multifactorial pathogenesis is triggered by psychoneuroendocrine mechanisms that are influenced by the cyclical functioning of the hypothalamic-pituitary-ovarian axis, altering the neurotransmitter or neuropathway functions of the brain, e.g., the serotoninergic system. The psychoneuroendocrine mechanisms contribute to the development of physical, psychological and behavioural symptoms, which are also influenced by the combined presence of other physiological (genetical background, metabolic and chronic inflammatory processes, chronobiological and circadian disorders) and psychological stressors and their interaction. A premenstruális szindróma (PMS) a reproduktív életkorú nők egyik leggyakoribb problémája világszerte a fájdalmas menstruáció és a nemi szervi gyulladások mellett. A fizikai, mentális és magatartásbeli tünetek a ciklus lutealis fázisában jelentkeznek visszatérően, és életminőség-romlást okoznak, befolyásolva a páciens szociális, munkahelyi és családi kapcsolatait. A tünetekre jellemző, hogy pár nap alatt a menstruáció kezdete után spontán eltűnnek. A PMS súlyos formája a pszichiátriában diagnosztizált és kezelt premenstruális dysphoriás zavar (PMDD). A multifaktoriális kóreredetű PMS megjelenését és súlyosságát a hypothalamus–hypophysis–ovarium tengely ciklikus működésének hatására kialakuló pszichoneuroendokrin mechanizmusok indítják el, megváltoztatva az agy neurotranszmitter- vagy neuropeptid-funkcióit, például a szerotoninerg rendszer működését. A pszichoneuroendokrin mechanizmusok hozzájárulnak a fizikai, a pszichológiai és a viselkedésbeli tünetek kialakulásához, melyeket befolyásol még az egyéb fiziológiai (például genetikai háttér, metabolikus és krónikus gyulladásos folyamatok, kronobiológiai és cirkadián működészavarok), illetve pszichikai stresszorok együttes jelenléte, illetve azok egymásra való kölcsönhatása is. Orv Hetil. 2022; 163(25): 984–989