Premenstrual syndrome and premenstrual dysphoric disorder

Premenstrual syndrome (PMS) is one of the most common problems for women of reproductive age. The physical, mental and behavioural symptoms recur during the luteal phase of the cycle in daily life and cause a deterioration in the quality of life, affecting the patient's social, work and family relationships. Symptoms typically disappear spontaneously within a few days after the onset of menstruation. The onset and severity of PMS are determined by the cyclical functioning of the hypothalamic-pituitary-ovarian axis and the combined presence of other physiological (e.g., chronobiological and circadian) and psychological stressors, which interact with each other. The diagnosis of PMS and premenstrual dysphoric disorder (PMDD) is based on the following criteria, as recommended by the International Society for Premenstrual Disorders (ISPMD): in PMS, the woman has 1-4 symptoms, which may be physical, behavioural or affective/psychological, or at least five symptoms, which may be physical or behavioural. However, if a woman has 5 or more symptoms, and one of these is affective (e.g., irritability, mood swings, anger) in addition to physical or behavioural symptoms, a more accurate diagnosis of PMDD can be made. Since, in addition to the general and gynecological history, the prospective scales (e.g., Prospective record of the impact and severity of menstrual symptoms - PRISM; Daily record of severity of problems - DRSP) completed daily by the physician are helpful in confirming the diagnosis of PMS and PMDD, it is important to take into account the severity of symptoms, the woman's plans for conception or contraceptive needs, her other associated medical conditions, her response to previous treatment methods, and her history of other medical conditions when formulating a treatment plan. Therapeutic options include regular aerobic exercise, stress relief, cognitive behavioural therapy, drug treatments (selective serotonin reuptake inhibitors - SSRIs, combined oral estrogen-progestin contraceptives - COCs, GnRH agonists), -depending on the severity of PMS and PMDD. A premenstruális szindróma (PMS) a reproduktív életkorú nők egyik leggyakoribb problémája. A fizikai, mentális és magatartásbeli tünetek a ciklus lutealis fázisában jelentkeznek visszatérően, és életminőség-romlást okoznak a mindennapi életben, befolyásolva a páciens szociális, munkahelyi és családi kapcsolatait. A tünetekre jellemző, hogy pár nap alatt a menstruáció kezdete után spontán eltűnnek. A PMS és a premenstruációs dysphoriás zavar (PMDD) diagnózisa a következő kritériumok alapján állítható fel a Premenstruális Rendellenességek Nemzetközi Társaságának (International Society for Premenstrual Disorders – ISPMD) ajánlása szerint: a PMS esetében a nőnek 1–4 tünete van, amelyek lehetnek fizikai, viselkedési vagy affektív/pszichológiai jellegűek, vagy minimum 5 tünettel rendelkezik, melyek fizikai vagy viselkedési jellegűek. Ha viszont egy nőnek 5 vagy több tünete van, és ezek közül az egyik affektív tünet (például ingerlékenység, hangulatingadozás, düh) a fizikai vagy viselkedési tünetek mellett, akkor a pontosabb PMDD diagnózisa állítható fel. A diagnózisok megerősítéséhez az általános és a nőgyógyászati anamnézis mellett a páciens által naponta kitöltött prospektív skálák, például a menstruációs tünetek hatásának és súlyosságának prospektív nyilvántartása, továbbá a problémák súlyosságának napi nyilvántartási skálája jelent segítséget. A terápiás terv kialakításakor fontos figyelembe venni a tünetek súlyosságát, a nő fogamzási terveit vagy fogamzásgátlási igényeit, a társuló egyéb betegségeit és a korábbi kezelési módszerekre adott válaszát. A terápiás lehetőségek közé tartozik – a PMS és a PMDD súlyosságától függően – a rendszeres aerob testmozgás, a stresszoldás, a kognitív viselkedésterápia, a gyógyszeres kezelések (szelektív szerotoninvisszavétel-gátlók, kombinált oralis ösztrogén-progesztin fogamzásgátlók, GnRH-agonisták). Orv Hetil. 2022; 163(26): 1023–1031.