Recent changes in paradigms in the management of adulthood chronic idiopathic thrombocytopenic purpura

The scenario of immune pathomechanism-based first- and second-line therapies of immune thrombocytopenia (i.e., immunosuppression, splenectomy) substantially changed approximately more than 20 years ago, giving place and important role for thrombopoietin analogs in steroid refractory cases, positioning splenectomy as third-line intervention. Although this approach became dominant and powerful, refractory cases urged the search for further medications. More recently, the traditional immunological approach received more attention again, and new targets were determined: (1) shortening selectively IgG life span and clearance, (2) modifying complement system in an effort to reduce antibody binding to platelet surface, (3) cell signaling pathway modification efforts to reduce antiplatelet phagocytic events, mainly spleen tyrosine kinase and Bruton tyrosine kinase inhibitory compounds. These new agents seem to be capable alone and probably in different combinations and sequence of increasing platelet count even in thrombopoietin analog refractory adult chronic thrombocytopenic purpura cases. These promising approaches probably will bring new treatment schedules in the adult chronic thrombocytopenic purpura field quite soon, and the scenario moves back to the refreshed immunological basis rewriting many elements of the therapeutic algorithm of thrombocytopenic purpura. Több mint 20 éve következett be a második szemléletváltás a krónikus felnőttkori idiopathiás thrombocytopeniás purpura (immunthrombocytopenia) kezelésében, amikor felismerték az amúgy megakaryocytás, de a fokozott thrombocytapusztulást mégsem eléggé ellensúlyozó csontvelői thrombocytaképzés serkentésének fontosságát. A thrombopoetinanalógok beléptek a klinikai alkalmazásba, gyorsan átírták az algoritmust, a splenectomia mára a harmadik vonalba került. Ezen paradigmaváltást az egyik szerző 20 éve ebben a folyóiratban is ismertette. Időközben sok tapasztalat gyűlt össze a thrombopoetinanalógok alkalmazásával, nagy előnyeivel, de azzal is, hogy még ezek sem oldanak meg minden terápiás gondot. Ez az útkeresés visszakanyarodott az eredeti antitestindukált immunthrombocytopenia irányba, azaz az immunmoduláns közelítésmódra. Ebben 3 fő irányzat látszik olyan mértékben ígéretesnek, hogy a közeljövőben be fognak épülni a klinikai gyakorlatban a szteroid/TPO-analóg refrakter vagy más, nehezebb idiopathiás thrombocytopeniás purpura esetek ellátási rendjébe. Ezen irányok: (1) szelektív IgG-anyagcsere (clearance)-gyorsítók, (2) komplementmódosítás a thrombocytafelszíni immunglobulin-kötődés csökkentésére, (3) ezen immunfolyamat jelátviteli útjának megváltoztatása tirozin-kináz- (elsősorban lép-tirozin-kináz- és Bruton-tirozin-kináz-) gátlással. Ezen elemek egymagukban, együtt, illetve a jelen modalitásokhoz kapcsolódóan átrajzolhatják az idiopathiás thrombocytopeniás purpura kezelési algoritmusait a közeljövőben, amire ez a közlemény kívánja felhívni a figyelmet. Orv Hetil. 2022; 163(38): 1514–1519.